Nem tudom...I.
Viselem sorsodat szívemben.
Hogy, miért jegyzem tetteid?
És, miért figyelem lépteid?
Nem tudom...
Ha dobban a szíved megérzem.
Ha sérülések érnek, nekem is fájnak.
Ha boldog vagy én is az vagyok.
Hogy, miért? Nem tudom...
Megértem, ha visszahúzodsz.
Megértem, ha jó akarsz lenni.
Megértem, ha minden munkád után,
fáradtan dölsz le.
Hogy, miért? Nem tudom...
De azt tudom...II.
De azt tudom, hogy mindig:
Szeretni, kedvelni foglak,
És mindig, szívemben fogsz élni,
És lelkem felvidul, ha rád gondol és ha meglát.
Örök leszel gondolataimban, örök álmaimban.
És mindig, örökön örökké élsz szívemben.