Engedd meg...

Enged meg, hogy hozzád érjek,
erre szívből kérlek téged,
engedd, hogy tiéd legyek már.

Úgy vágyom érintésedre,
tested melegségére,
de nem tudom bízzak e benned már.

Kérlek, kérlek vigyázz én rám,
törékeny vagyok mint egy virág,
elhervadok hogyha eldobsz.

Nem vagyok én hitvány lélek,
többet érek mint egy féreg.
Arra vágyom, hogy szeressenek
és mint virág tündököljek.

 

Én

Vérem a vörösbor,
Szívem a vörösrózsa,
Lelkem a zene, a tánc,
Gondolatom te vagy.

Szeretnék

Szeretnék madár lenni,
apró veréb aki szabad
és repül ahová kedve tartja,
egy ágra, amire majd
hó esik le.

Szél repíti el egy új vidékre,
ahol tiszta minden,
ahol nincs múlt,
ahol olvad az új környezet,
alakul az élet.

Virágzik a vidék,
ahol kellemes illatok,
borítanak mámorba.
Melegség, magas hő,
láz fog el,
vidám szabadság
és új érzések.

Végre szabadon egyedül,
szabadon repkedhetek,
mint agy kis lepke,
mint a csicsergő veréb.
Új vágyakat ébresztve,
egy új lélekbe,
amely engem vár.

Búcsú

Van ami elmúlik.
Van ami nem tart örökké.
El kell válnunk még,
akkor is ha fáj.
Mert nincs tovább,
nincs szenvedély, láz.
Nem volt elég erős, a
szeretet mi hozzád fűzött.
Most már elérkezett az idő.
El engedlek, bele törődöm.
Talán jobb neked is,
talán jobbat érdemelsz mint én.
Túl sokat vártam arra,
hogy legyen valami.
Van, hogy nem erőltethető az érzés.
Volt valami, de nem volt elég erős,
hogy ne múljon el.
Tudom, te szeretnél engem,
s mindent megtennél ezért.
S tán várnál is rám.
Ezért köszönök mindent neked.
Lelkem újra álmaim között él,
szívem újra vár.
Hátha eléri amit akar,
hátha elérkezik az én időm.
Hátha te is megtalálod akit
megérdemelsz, aki megért.
Aki jobb mint én,
aki úgy szeret mint,
ahogy te engem szeretnél.

 

Csak szólj!

Csak szólj nem kell semmi más.
Csak egy szó és megállok.
Ne menj el, a szívem téged kér,
maradj még.
Ha fölszállsz az égbe, veled repülök.
Nincsen más csak a vágy,
Nem kell más csak az, hogy szeress.
Nyitott a szív, ne várd amíg bezárul.
Fogj meg, ne engedj el.
Bennem minden meg van ami kell.
Ne hidd, hogy rossz vagyok.
Végy meg mert félénk vagyok.
Nélküled elveszett a lelkem.
Szólj már, ölelj már, érezz,
ne engedj el.
Elveszem, ha nem vagy.
Elbukom, ha nem fogsz.
Érints meg, ölelj, szeress,
Úgy ahogy még sosem.
Itt vagyok mindig és
várok míg döntesz...
 
 

Úgy mint...

Úgy vágyok rád mint,
a föld a nap melegére,
mint a kiszáradt föld,
az eső áldására.
Úgy mint a természet,
a megújulásra, frissülésre.
Úgy szeretlek, mint ahogy
az ég átöleli a földet.
Mint ahogy az éjszaka nappalra vált.
Mint ahogy más a boldogságot.



 

Emlékezz a halálra

Emlékezz a halálra,
milyen gyors és kegyetlen!
Nincs biztosabb dolog nála,
egy pillanat műve és mindennek,
vége.

Nincs kegyelem, nincs párdon,
nincs bocsánat,
az egyetlen dolog ami tuti biztos.

Kíméletlen, kegyetlen,
nincs visszaút, nincs olyan,
hogy akarom vagy nem.
Kérdés nélkül elérkezik.

Egy pillanat és véged bár mikor elérhet,
nincs ideje, nincs kegyelem
vagy kivétel nála.
Mindegy neki ki vagy,
hol vagy és mit csinálsz,
akkor is elérhet.

Vigyázz és emlékezz a halálra,
emlékezz milyen kegyetlen,
ne feledd mire képes és azt sem,
hogy bármikor elérhet!!!
 

A NAGY

Mikor, az emberek tapsviharba kezdenek,
És elérkezik a mámorító őrület,
Mert, oly jó hallgatni, csodával határos amit,
Művel a művész és az őrjöngő kamaszok már,
könnyeiket potyogtatják elvakultan bár,
de örömtelin, nézik öt a nagyot;
Kit elfeledni nem lehet,
Őt kit világszerte mindenki szeret. 
 

Nem tudom...I.

Viselem sorsodat szívemben.
Hogy, miért jegyzem tetteid?
És, miért figyelem lépteid?
Nem tudom...

Ha dobban a szíved megérzem.
Ha sérülések érnek, nekem is fájnak.
Ha boldog vagy én is az vagyok.
Hogy, miért? Nem tudom...

Megértem, ha visszahúzodsz.
Megértem, ha jó akarsz lenni.
Megértem, ha minden munkád után,
fáradtan dölsz le.
Hogy, miért? Nem tudom...

De azt tudom...II.

De azt tudom, hogy mindig:
Szeretni, kedvelni foglak,
És mindig, szívemben fogsz élni,
És lelkem felvidul, ha rád gondol és ha meglát.
Örök leszel gondolataimban, örök álmaimban.
És mindig, örökön örökké élsz szívemben.

SZERETNI VALAKIT...

Szeretni valakit valamiért,
oly gyönyörű mint a vízesés,
olyan szép mint az ég,
oly jó, hogy már szinte mámorító,
olyan szép dolog mert körbeölel,
mint a tavaszi szél...a szeretet,
és bátorít.
Ó szeresd akit lehet és
igazán szeresd akit szeretni kell!
 

SZERESS, HOGY SZERETHESSÜNK

Szeress mindenkit legalább egy kicsit.
Mert, az erőt ad, és lelkünknek csillogást.
Bárkit szeretsz azt igazán szeresd.
A szeretet körül vesz csak ép észre kell venni;
Mert jó dolog szeretni. Mindig jó.
Szeress, hogy szerethessünk együtt.
Ezerszer szeresd...szeresd...
azt akit ezerszer nem szeretnek.
Légy mindig jó, a jókkal. Rossz a rosszakkal.
De soha ne hazudj senkinek.
Szeress...szeress, hogy szerethessünk...
együtt mint egy nagy csapat.
Élj a bizalommal, bizzva bizz,
Szeretve szeress, hogy együtt szerethessünk.






 

Szívből Kívánom

Ragyogjon be téged,
Ragyogjon kedvesen,
Gyémántnak ezer sok színe.

Legyen ezen a világon,
Legyen neked a legtöbb szerencséd.

S érjen téged,
S érjen legtöbbször,
Öröm mint inkább fájdalom.

Lehet, hogy butaság,
Lehet, hogy nem kellenének,
Ezek a vágyak de nem
Mondhatok mást.

Szeretlek és jussak eszedbe,
Sokszor, sokszor és
Ne feledd el mit mondtam:

Ragyogjon be,
Gyémántnak,
Ragyogó fénye.
Legyél boldog,
És szerencsés.
Ezt szívből kívánom én!

 

Szabadság

Amikor napok napokba folynak,
És nem törődsz az idővel.
Meg éjszakák éjszakákba hág.
Ez a SZABADSÁG.
De sajnos e SZABADSÁG nem tart oly sokáig.
Pedig az lenne jó, hogy évekből évekbe;
Évtizedekből évtizedekbe vágtatna.
Nem kellene semmit tenni és élnénk szabadon;
Szárnyalva mint a madár messze a világ végéig.
Szabadon, szabadon, mint a szél.
Boldogan, mint a fogságból szabadult.
Ügyesen, mint a leopárd.
Mindig, mindig örökké, mint a világegyetem.